GEIGERFARM

Csak akkor szorult a háttérbe a szén, amikor a széntüzelés okozta szmogtól nem lehetett látni egyes nagyvárosokban. Akkor épültek stratégiai olajkészletek, amikor a szénhidrogén a politikai nyomásgyakorlás eszközévé vált, s alaposan meg is drágult. Akkor zártak be néhány atomerőművet és növelték a megmaradók biztonságát, miután már történt néhány súlyos baleset. Megint váltás előtt állunk. Az év elején újabb próbát kellett kiállniuk az európai országok energiabiztonsági rendszerének. Nem történt dráma, csak két napra csökkent az Európába érkező orosz gáz nyomása. Ám ennyi idő alatt is nyilvánvalóvá vált: vége a régi biztonságnak. A reagálás gyors volt, számos válságterv született, több európai országban máris az atomenergia nagyobb arányú felhasználásával kacérkodnak. A helyzet magyarországi újraértékelése szerint mégsem túl drága nekünk a cseppfolyós földgáz, ha gázhiány fenyeget. De döntés született stratégiai tárolóról, új energiavásárlási lehetőségek felkutatásáról is. Az is növelné a biztonságérzetet, ha – mint napirenden is van – lenne használható energiastratégiánk. Be is vethetnénk nemsokára, a gáz után ugyanis itt az újabb meglepetés. Irán a Nyugat által rossz szemmel nézett nukleáris terveket dédelget, a politikai feszültség pedig könnyen olajellátási zavarba torkollhat. Ez az ország adja a világon felhasznált olaj öt százalékát, de persze naivitás lenne azt gondolni, hogy az iráni olajexport leállásával csak a kieső mennyiség arányában drágulna az olaj a világpiacon. Megint csak készülni kell. Az energiahordozóhoz való biztonságos hozzájutás nagyon sokba és egyre többe kerül. Ezen a nap, a szél és a víz munkára fogása sem könnyít sokat, s egyelőre Egely György sem állt elő a vákuumenergia gyakorlati hasznosításával. Olajat és gázt venni, energiát termelni pedig kell. A tehénlepény már nem elég.

Forrás: Világgazdaság