spacer
spacer

Geigerfarm
Kezdőlap
Szüret - 2014
Bemutatkozás
Hírek
Szolgáltatásaink
Néhány fotó
Galéria
Lapszemle
Linkek
Meggyes receptek
Keresés
Legyen Önnek is honlapja! Készítette, szerkesztette, tárhely: CSABAPROG Kft.
 
Kezdőlap arrow Lapszemle arrow Növényvédelem arrow A tél hatása a telelĹ‘ növényeinkre és a károsítókra

A tél hatása a telelő növényeinkre és a károsítókra Nyomtatás
Írta: Geiger   
2006. február 03. péntek 11:17

Január 22-én betört a kárpát medencébe az a rendkívül hideg, szibériai eredetű légtömeg, amely órák alatt az addigi plusz fokokból kemény fagyot „varázsolt”. Kezdetben a viharos erejű szél – főként az északi, észak-keleti országrészen – hóviharokat, hófúvást okozott.





Az éjszakai hőmérséklet -15—20 Co között alakult, de nappal sem „emelkedett” a hőmérséklet -8—12 Co fölé. Szerencsére 4 nap után lassan enyhült a hideg, s január végéig elviselhető hőmérséklet uralkodott. Sajnos február 4-5. tájékán újabb lehűlésről szól az előrejelzés, reméljük ez kevésbé kemény lesz, mint az előző fagyos ciklus.

Ez a kemény hideg, minden vele járó nehézségével, alaposan megviselte az embereket, és ilyenkor jogos a kérdés, vajon telelő növényeink és a károsítók mennyire károsodtak. Az időjárás és a telelés hatását nem lehet csak kiemelt 3-4 napra leszűkítve értékelni, hiszen a folyamatok és károsítások szorosan összefüggnek. A tél kezdeti szakaszában újra csapadékosra fordult az időjárásunk, decemberben a csapadék minden formájából kaptunk. A havat gyakran havas eső váltotta fel, vagy éppen a következő napokban esett eső, így a hótakaró nem tudott megmaradni. A gyakori csapadék és olvadás hatására a talaj felső rétegének vízkészlete elérte a teljes telítettséget, sőt sok helyen belvíz alakult ki. December végére a belvizes terület elérte a 100.000 ha-t, ebből a vetések mintegy 30.000 – 40.000 ha-t tettek ki, s ez lényegesen nem változott a kemény fagyok megérkezéséig sem. A sekély vízborítású területeken a víz teljes mélységében megfagy, a növények nem tudnak lélegezni, sajnos ezen a területen teljes, vagy nagy mértékű növénypusztulás várható. Komoly gondot okozhat a talaj felső rétegének vízzel való telítettsége is. Amikor megkezdődik az olvadás, éjszaka pedig visszafagy a talaj, a fagyás során megemelkedik a felső talajréteg (a benne levő víz megfagyása miatt), s ezt a kis növények gyökerei nem tudják követni, elszakadnak. Ez a felfagyás jelensége. Másik értékelendő szempont a hideg hatása. A növények károsodása alapvetően függ attól, hogy mennyire kemény a fagy és mennyi ideig tart ez a hatás, a növények hogyan készültek fel a télre, hótakaró védi-e az állományokat. Sokan emlékeznek rá, hogy 2005 őszén a növények sokáig zöldek maradtak, a fák egészen későn hullajtották le leveleiket. Ez azt is jelentette, hogy a hajtások későn értek be, illetve nem teljesen értek be. Ezen azért javított a tél eleji enyhe időszak. A hazánkban honos növények általában tartósan elviselik a – 15 --20 Co –os hideget, az ez alatti hőmérsékletet is kibírják néhány napig, de a hőmérséklet további csökkenésével egyre nagyobb a fagykár veszélye. A kemény fagyok megérkezésekor az ország nyugati, északi, észak-keleti részén volt, illetve alakult ki hótakaró, ami védi a telelő őszi vetéseket, az ország középső – déli részén nincs hóborítás. Összességében a tél első felében növényeinket nem károsította hideghatás, a január 22. utáni kemény fagyok csak helyenként, ahol -20 Co alatti hőmérséklet fordult elő, okoztak fagykárt, illetve a télre nem kellően felkészült, nem beérett vesszők, rügyek károsodtak. Természetesen az állítás igazságát majd egy tavaszi felvételezés tudja megerősíteni, vagy módosítani. Áttérve a károsítókra azt kell mondani, hogy meddő várakozás lenne, ha arra számítanánk, hogy a tél, a téli fagy majd „megtisztítja” növényeinket az ellenségeiktől. A kórokozók különböző alakban telelnek, pl. telelő spóra (oospóra, teleutospóra, stb.), amely rendkívül ellenálló. A peritéciumban, illetve kleisztotéciumban (termőtestekben) csak tél végén – tavasszal alakulnak ki az aszkuszok, és azokban az aszkospórák, melyek a tavaszi fertőzést elindítják. Az almalisztharmat micélium alakban telel a fertőzött vesszőkön, általában a csúcsi, vagy ahhoz közeli részeken. Ez károsodik a fagy hatására, de nem elhanyagolható mennyisége húzódik be a rügyek belsejébe, a pikkelylevelek alá, s az itt áttelelő micélium elég a tavaszi fertőzések elindításához. A gyümölcsmúmiák (álszklerociumok) szintén megfelelő védelmet biztosítanak a gomba átteleléséhez. A kártevők változatos formában, alakban telelnek, de általában jól bírják a hideget. A telelő tojások általában erős védelmet biztosítanak a majdan kikelő lárvának, ilyen alakban telelnek a levéltetvek, amerikai kukoricabogár (talajban), gyapjaslepke (külön védelmet biztosít a gyapjúszerű szőrcsomó bevonat a tojáscsomón), atkák, stb. A kifejlett rovar is ellenálló a tél hatásaival szemben, így telel pl. a körte-levélbolha. Azon kártevők, amelyek lárva alakban telelnek, valamilyen külön védelmet „találtak ki” maguknak. Az almamoly hernyója gubót készít, a cserebogár pajorja télen lejjebb húzódik a talajban, stb. A báb alakban történő telelés szintén elterjedt, szintén megfelelő védelmet nyújt. A mezei pocok népesség tavaly ősszel felszaporodásnak indult, ugyanakkor ez a kártevő érzékeny a telelés körülményeire. Az enyhe, csapadékos időjárásban könnyebben megbetegszik, a száraz hideget jobban bírja. Most kapott mindkettőből, remélhetőleg a tavaszi népesség kisebb egyedszámú lesz. Összefoglalóan megállapítható, hogy a hazánkban honos kórokozókat és kártevőket a tartós, egyenletes, kemény hideg nem károsítja. Némely betelepedő faj áttelelése kérdésessé válik a jelenlegihez hasonló hidegben, pl. gyapottok bagolylepke. A károsítókra gyérítőleg hat a tél végén kialakuló nappali felmelegedés, és az azt követő kemény éjszakai fagy, illetve általában a nagy mértékű, gyakori hőmérsékletingadozás.

Forrás: Magyar Rádió



 
< Előző   Következő >




spacer

.
© 2020 GEIGERFARM
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.
spacer