Bármennyire is téli képet láthatunk kitekintve az ablakon, azért a tavasz itt lopakodik a kertek alatt, vagy már megérkezett kertünkbe. Sok minden mutatja ezt, a hóvirágok a hó alól kidugták fehér fejüket, a hagymások is megmozdultak, s valahogy a madarak is másképp szólnak.

Sokan nekiláttak a metszésnek, de vannak, akik kivárnak az utolsó percig. Mindkettőjüknek igaza lehet, hisz az almatermésűeket lehet korábban is metszeni, de a csonthéjasoknál az ágelhalást okozó gomba és baktériumos betegségek támadásának veszélye miatt érdemes a metszéssel várni a rügyfakadást megelőző időszakig. (Ezekről a betegségekről már korábban szóltam, ezért most nem részletezem ismét.) Természetesen a metszés időzítésének van egy munkaszervezési oldala is, egy nagy ültetvény munkáit is be kell fejezni a rügyfakadás előtt, tehát időben el kell kezdeni, míg egy kis kert néhány fáját szinte az utolsó pillanatban is rendbe tehetjük.

A metszést sokan csak a termőfelület kialakításának, a termőegyensúly fenntartásának eszközeként kezelik, pedig ennek a beavatkozásnak nagyon komoly növényvédelmi szerepe is van, némely esetben a kert díszítő értékét emeli (különleges formák, sövények, stb.). A metszés végzése során figyeljünk az előző évi fertőzések, károsítások maradványainak eltávolítására. Amint emlékszünk, tavaly a gombabetegségek súlyosan károsították fáinkat, s ennek nyomait most is ott láthatjuk kertünkben. Több károsító ott telel a vesszőkön, a rügyekben, vagy éppen a megfertőzött koronarészekben. A kártevők számára inkább az őszi időjárás volt a kedvező, ekkor ezek felszaporodtak fáinkon, s oda rakták telelő alakjaikat (pl. levéltetű tojások). A gyümölcs súlya alatt letörhetett a vessző, gally, de mi magunk is letörhettük azokat a szüret során. Tehát vágjuk le a sérült, törött részeket az ép részig. Szintén metsszük le a beteg, láthatóan fertőzött részeket, pl. lisztharmatos vesszők fertőzött végei almán, a moníliás vesszők meggyen (csonthéjasokon), a sztigminás levéllyukacsosodás kórokozóját hordozó rügyeket a vessző darabjával (őszibarackon), a levéltetű károsítás tüneteit tartalmazó hajtásvégek (odaszáradt csavart levelek), valószínűleg a telelő tojásokkal, a pajzstetvek jelenlétére mutató koszos bevonatos vesszők. Csonthéjasok mézgásodása esetén keressük annak kiváltóját, és ha megtaláltuk betegség fertőzése, vagy rovar kártétele formájában, vágjuk vissza az egészséges részig. Aki a szüret után nem vágta ki a letermett málnavesszőket, annak gyorsan pótolni kell ezt, s vele együtt a beteg vesszőket is kivághatja - hosszanti, ovális foltok, dudorok, gubacsok a vesszőn. A köszméte tavaly fejlődött vesszőin láthatjuk az amerikai lisztharmat piszkos szürkés bevonatát, ezt is vágjuk le. A metszést mindig kövesse sebkezelés. A jó sebkezelő paszta jó bevonó képességű és tartós hatású, növényvédő-szer hatóanyaga erősíti a védelmet. Annál jobb az eredmény, minél több sebzést kezelünk, de minimum a gally méretű részek vágási felületét kell bekenni, e nélkül súlyos kárral fenyegető fertőzések alakulhatnak ki. Régebben metszéskor elvégezték a kéregkaparást is, ezzel csökkentve a kéreg repedéseiben telelő kártevők tömegét. Ma már egyrészt az üzemi ültetvények méreteiből adódóan, másrészt a növényvédő-szer választék bővülésével a kéregápolás jelentősége csökkent. Ennek ellenére kiskertekben, néhány fa ápolására ajánlom elvégezni, bizonyos esetekben igen jó hatékonyságú, pl. a telelő gyapjaslepke tojáscsomók lekaparása, megsemmisítése hatékony védekezés napjaink egyik „sláger kártevője” ellen.

Összességében, a termőegyensúly kialakításával, fáink jó kondíciójának fenntartásával, szellős, benapozható korona kialakításával és a fertőzött részek eltávolításával megalapozhatjuk növényeink hosszú távú egészségét és jó termését. Nagy kérdés, hogy mi legyen a levágott részekkel. Alapvetően ezek jelentős hányada beteg, kórokozót, kártevőt hordozó. Sajnos azzal, hogy ezeket levágtuk, a növényeink innen történő megfertőzését még nem zártuk ki. Alapvetően el kell távolítani a levágott részeket a kertünkből. Legáltalánosabban elégetéssel teszik ezt, de lehetséges az elszállítás is. Nem jó megoldás viszont a komposztálás, mert a kórokozók, kártevők onnan kiszabadulva megfertőzhetik egészséges növényeinket. A károsítóknak egy jelentős része a lehullott lombon telel, (pl. szőlő peronoszpóra oospórái), a telelő alakok mennyiségének csökkentésére a lomb összegyűjtése, eltávolítása lehet az egyik megoldás, de a lehullott levelek mély és tökéletes leforgatása is segíthet. Ezt ajánlatos ősszel megtenni, de most még pótolhatjuk. A metszést kövesse tavaszi lemosó permetezés, ez egészíti ki a sebkezelést, s biztosít hatékony védelmet a tavaszi, induló fertőzések ellen.

Forrás: Magyar Rádió