A tenyészidőszakban
a fákon, bokrokon, vagy éppen a szőlőtőkéken a zöld lombozat változása sok
mindent megmutat, a kártétel hamar és látványosan megmutatkozik. Ugyanakkor a
lombozat mögött, a korona belsejében, a fás részeken megjelenő károsítások ekkor
nem, vagy kevésbé láthatók.
Éppen
ezért télen, a metszéskor, vagy már azt megelőzően érdemes fáinkat alaposan
átvizsgálni az eddig rejtve maradó tüneteket keresve. A fás részeket több
károsító csoport egyedei is megtámadhatják, illetve azokban/azokon jelen
lehetnek: vírusok, fitoplazmák, baktériumok, gombák, állati kártevők. A tünetek
gyakran összemosódnak, rejtve maradnak, a károsító meghatározásához általában a
kapcsolódó tünetek (pl. zöld állapotban), vagy egyéb, speciális vizsgálatok
együttes értékelése szükséges. A védekezés során sem alkalmazhatjuk az
általánosan elterjedt módszert (1-2 permetezés), a hagyományos agrotechnikai
eljárások sokkal nagyobb jelentőséget kapnak.
Kezdjük a nem fertőző
elváltozásokkal: a fás részeket megsérthetjük szerszámmal, károsíthatja
jégverés, de a cicánk is komoly kárt okozhat körmeinek élesítése során. Ezeket a
sebeket ajánlatos a legrövidebb időn belül kitisztítani és lezárni valamilyen
fasebkezelő anyaggal, hiszen a nyitott seb behatolási kapu a kórokozók számára.
A gombabetegségek különböző tüneteket okoznak a fás részeken, ilyen a
kéreg színváltozása, besüppedése, elhalása, repedése, rákosodása. A tünetek
gyakran kombinálódnak, illetve a betegség erősödésével más- más képet mutatnak.
A csonthéjasok mézgásodása jellemző jelenség, de ez nem maga a betegség, hanem
valamilyen károsodás, támadás következménye. A fa a stressz hatására mézgát
termel, ez az anyag lezárja a behatolási kaput, megmutatja fertőzés
megtörténtét, gyakran a helyét is. Ily módom reagálnak a kajszibarackfák, pl. a
monília fertőzésre is.
A fa végzetes legyengülését jelzi, ha valamely része korhadásnak indul,
rajta gomba termőtestek jelennek meg. Ezek gyengültségi parazita gombák,
elpusztult kéregrészeken, rákos sebeken keresztül támadnak.
Külön kell szólni az ágelhalás betegségcsoportról. Több kórokozó
okozhatja a fás részek pusztulását, amit gyakran csak kihajtáskor veszünk észre,
bár már korábban mutatja a kéreg megváltozása is. A nektriás és citospórás
kéregnekrózis és áglehalás az almatermésűek, illetve a csonthéjasok kórokozója,
a pseudomonászos ágelhalás elsősorban a csonthéjasokat károsítja, az eutipás
betegség jellemzően a kajszit és szőlőt fertőzi meg. Közös jellemzőjük, hogy a
fás részek sérülése feltétele a fertőzésnek, emellett az ősztől tavaszig terjedő
időszak, a nedves, csapadékos hideg tél a fertőzés időszaka. Ekkor a fák
nyugalmi állapotukban kevésbé tudnak védekezni a behatoló kórokozóval szemben,
tavasszal, a vegetáció indulásával a fa aktív védekezési mechanizmust működtet,
amely nem engedi tovább terjedni a kórokozót. A vírusok és fitoplazmák is
kiválthatnak hasonló tüneteket. Ilyen a körte kéregelhalása, az alma
törzsbarázdáltsága, a szőlő faszöveti barázdáltsága, a csonthéjasok
törzsgödrösödése, de jellemző tünet az alma seprűsödése, a kajszi felkopaszodása
is.
A szőlő leromlása, korai tőkeelhalása egy komplex betegség, több kórokozó
együttes hatása okozza. A korai tőkeelhalást nevezik Petri betegségnek is, az
idősebb tőkéken fellépő kórt ’esca’ névvel illetik. A tünetek nagyon hasonlóak,
a vesszők rövidebb ízköze, (nyár végén sárguló levél), vékonyabb törzs,
általános leromlás és végül tőkepusztulás a jellemző folyamat.
Az előbbiekben felsorolt betegségek ellen agrotechnikai és növényvédő
szeres kezelések együttes alkalmazásával tudunk védekezni.
- A hely kiválasztásával, a telepítéssel, a koronaforma kialakításával
igyekezzünk szellős, napfény-dús kertet kialakítani.
- A telepítéshez csak garantáltan egészséges oltványokat használjunk.
- Tartsuk fáinkat jó kondícióban, se túlterheléssel, se más betegségekkel
ne engedjük gyengíteni állapotukat, tápanyagot biztosítsunk a termés neveléséhez
(nitrogént csak módjával).
- A metszést (különösen csonthéjasok esetében) időzítsük a rügyfakadáshoz
közel.
- Távolítsuk el a beteg részeket, az egészséges rész kis darabjával
együtt vágjuk le az eltávolítandó részt. A levágott maradványt égessük el,
távolítsuk el a kertből.
- A sérült, vágott felületeket kezeljük fa sebkezelő pasztával, ami
tartós és jó bevonó tulajdonságú legyen.
- A metszés után rövid időn belül rezes lemosó permetezéssel csökkentsük
a fertőzés esélyét.
Forrás: Magyar Rádió
|