A tenyészidőszakban a fákon, bokrokon, vagy éppen a szőlőtőkéken a zöld lombozat változása sok mindent megmutat, a kártétel hamar és látványosan megmutatkozik. Ugyanakkor a lombozat mögött, a korona belsejében, a fás részeken megjelenő károsítások ekkor nem, vagy kevésbé láthatók.

Kezdjük a nem fertőző elváltozásokkal: a fás részeket megsérthetjük szerszámmal, károsíthatja jégverés, de a cicánk is komoly kárt okozhat körmeinek élesítése során. Ezeket a sebeket ajánlatos a legrövidebb időn belül kitisztítani és lezárni valamilyen fasebkezelő anyaggal, hiszen a nyitott seb behatolási kapu a kórokozók számára. A gombabetegségek különböző tüneteket okoznak a fás részeken, ilyen a kéreg színváltozása, besüppedése, elhalása, repedése, rákosodása. A tünetek gyakran kombinálódnak, illetve a betegség erősödésével más- más képet mutatnak. A csonthéjasok mézgásodása jellemző jelenség, de ez nem maga a betegség, hanem valamilyen károsodás, támadás következménye. A fa a stressz hatására mézgát termel, ez az anyag lezárja a behatolási kaput, megmutatja fertőzés megtörténtét, gyakran a helyét is. Ily módom reagálnak a kajszibarackfák, pl. a monília fertőzésre is. A fa végzetes legyengülését jelzi, ha valamely része korhadásnak indul, rajta gomba termőtestek jelennek meg. Ezek gyengültségi parazita gombák, elpusztult kéregrészeken, rákos sebeken keresztül támadnak. Külön kell szólni az ágelhalás betegségcsoportról. Több kórokozó okozhatja a fás részek pusztulását, amit gyakran csak kihajtáskor veszünk észre, bár már korábban mutatja a kéreg megváltozása is. A nektriás és citospórás kéregnekrózis és áglehalás az almatermésűek, illetve a csonthéjasok kórokozója, a pseudomonászos ágelhalás elsősorban a csonthéjasokat károsítja, az eutipás betegség jellemzően a kajszit és szőlőt fertőzi meg. Közös jellemzőjük, hogy a fás részek sérülése feltétele a fertőzésnek, emellett az ősztől tavaszig terjedő időszak, a nedves, csapadékos hideg tél a fertőzés időszaka. Ekkor a fák nyugalmi állapotukban kevésbé tudnak védekezni a behatoló kórokozóval szemben, tavasszal, a vegetáció indulásával a fa aktív védekezési mechanizmust működtet, amely nem engedi tovább terjedni a kórokozót. A vírusok és fitoplazmák is kiválthatnak hasonló tüneteket. Ilyen a körte kéregelhalása, az alma törzsbarázdáltsága, a szőlő faszöveti barázdáltsága, a csonthéjasok törzsgödrösödése, de jellemző tünet az alma seprűsödése, a kajszi felkopaszodása is. A szőlő leromlása, korai tőkeelhalása egy komplex betegség, több kórokozó együttes hatása okozza. A korai tőkeelhalást nevezik Petri betegségnek is, az idősebb tőkéken fellépő kórt ’esca’ névvel illetik. A tünetek nagyon hasonlóak, a vesszők rövidebb ízköze, (nyár végén sárguló levél), vékonyabb törzs, általános leromlás és végül tőkepusztulás a jellemző folyamat. Az előbbiekben felsorolt betegségek ellen agrotechnikai és növényvédő szeres kezelések együttes alkalmazásával tudunk védekezni. - A hely kiválasztásával, a telepítéssel, a koronaforma kialakításával igyekezzünk szellős, napfény-dús kertet kialakítani. - A telepítéshez csak garantáltan egészséges oltványokat használjunk. - Tartsuk fáinkat jó kondícióban, se túlterheléssel, se más betegségekkel ne engedjük gyengíteni állapotukat, tápanyagot biztosítsunk a termés neveléséhez (nitrogént csak módjával). - A metszést (különösen csonthéjasok esetében) időzítsük a rügyfakadáshoz közel. - Távolítsuk el a beteg részeket, az egészséges rész kis darabjával együtt vágjuk le az eltávolítandó részt. A levágott maradványt égessük el, távolítsuk el a kertből. - A sérült, vágott felületeket kezeljük fa sebkezelő pasztával, ami tartós és jó bevonó tulajdonságú legyen. - A metszés után rövid időn belül rezes lemosó permetezéssel csökkentsük a fertőzés esélyét.

Forrás: Magyar Rádió