Az Európai Számvevőszék megállapítása szerint az agrár-környezetvédelmi intézkedések ellenőrzése számos speciális problémát vet fel.

1. Azok a gazdálkodók kapnak évente agrár-környezetvédelmi támogatást, akik vállalják, hogy teljesítik a helyes gazdálkodási gyakorlat feltételeit és tevékenységükkel a környezetet kedvezően befolyásolják. Ez a legnagyobb vidékfejlesztési eszköz, aminek keretében a 2000-2006-os időtartamra 13480 millió €-t irányoztak elő.

2. A felülvizsgálat célja annak a felmérése volt, hogy a Bizottság megfelelő módon garantálja-e, hogy az agrár-környezetvédelmi támogatásra jogosultak által vállalt kötelezettségek betartása ellenőrizhető és szakszerűen bizonyított legyen.

3. A felülvizsgálat megállapítása szerint a vidékfejlesztési tervek jóváhagyása előtt a Bizottság csak részben biztosította az ellenőrizhetőséget, illetve a tagállamokban működő ellenőrző rendszert sem vizsgálta meg kellőképpen.

4. A legfőbb probléma az, hogy az éves végrehajtási jelentések – melyeknek biztosítani kellene az ellenőrzési rendszer elfogulatlanságát és hatékonyságát – hiányosak és nem megbízhatóak. Még ha hiánytalanok és hibátlanok is volnának, a kért információ akkor sem biztosítaná az ellenőrzés elfogulatlanságát és hatékonyságát.

5. A felülvizsgálat által a tagállamokban feltárt esetek a helyszíni ellenőrzések ütemezésével és bizonyos intézkedések igazolhatóságával voltak kapcsolatban. Az intézkedéseket a kötelezettségvállalás időtartamán kívül vagy nem a megfelelő időben vizsgálták. Az általános intézkedések, mint például az anyag- és energiafelhasználás csökkentése vagy korlátozása esetén az ellenőrzések nagymértékben a támogatásra jogosultak nyilatkozataira támaszkodnak, amit nehéz igazolni. Megelégszenek a nem túl meggyőző szemrevételezéssel. Az ellenőrök – akik nem mindig rendelkeznek részletes útmutatással – gyakran a saját tudásukra vagy tapasztalatukra támaszkodnak egy szakvéleményt megfogalmazása esetén.

6. A Számvevőszék felülvizsgálatából arra lehet következtetni, hogy agrár-környezetvédelmi intézkedések ellenőrzése speciális problémákat vet fel, és erőforrás igénye is sokkal nagyobb, mint az első pillérhez tartozó intézkedések vagy egyéb vidékfejlesztési intézkedések ellenőrzése esetén.

7. A Bizottságnak, a Tanácsnak és a Parlamentnek az új, 2007-ben kezdődő tervezési időszakra való tekintettel figyelembe kellene venni azt az alapelvet, mely szerint, ha egy intézkedést nem lehet megfelelően ellenőrizni, akkor nem lehet a közkifizetések tárgya.

Az eredeti cikk az alábbi linken található: Rapid