A csaknem négy éve alakult koalíciós kormánynak
nem volt világos víziója arról, mit akar a mezőgazdasággal – állítja
Gráf József szocialista agrárminiszter. Szerinte az előző és a mostani
kabinetnek közös a felelőssége abban, hogy az agrárium a tavalyi
EU-csatlakozásra nem készült fel.
Gráf József: Az idei évre tervezett kifizetéseket egészen biztosan teljesítjük
Rendhagyó parlamenti ciklus végéhez közeledünk, hiszen az ország a
mostani koalíció irányításával csatlakozott az Európai Unióhoz.
Agrárszempontból hogyan értékeli a kormány csaknem négyéves
tevékenységét?
Az előző kormánynak és a mostani koalíciónak közös a felelőssége abban,
hogy a csatlakozási agrárfelkészülés jelentősen csúszott. Magyarország
volt az utolsó, ahol az uniós támogatások kifizetését végző nemzeti
intézmény, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) kiépült. A
késésért a korábbi kabinet is alapvetően hibáztatható, de a jelenlegi
is rossz irányban indult el: az ügynökség létrehozásakor nem a már
meglévő, megyei földművelésügyi hivatali hálózatra épített, hanem
Budapesten próbált kialakítani egy új szervezetet. Így abba a hibába
esett, hogy nagyot szeretett volna alkotni, de a rendszer elvesztette
„vidéki lábait”.
Mintha a száz lépés elnevezésű, nyáron meghirdetett kormányprogram
agrárfejezete is azt bizonyítaná, hogy nem voltak rendben a belső
agrárügyek. Mi indokolta volna a hétpontos új agrárcsomagot, ha az
addigi koalíciós agrárkoncepció jó lett volna?
A négy éve alakult koalíciós kormánynak nem volt világos víziója arról,
mit akar a mezőgazdasággal. Az MSZP és az SZDSZ alapvetően városi
bázisra szerveződött pártnak számít, és azt a módszert választotta,
hogy az ágazat irányítását – igazi tömeghatás nélkül – a berkein belül
dolgozó kevés agráriusra bízta. Ennél is nagyobb gond azonban, hogy az
elmúlt tizenöt évben senki sem hirdetett olyan agrárprogramot, amely a
lényeges kérdéseket tartalmazta volna. Ezért most nem kerülhettük meg,
hogy megfogalmazzuk: az agrárium szerkezete katasztrofálissá vált. A
növénytermelés és az állattenyésztés részaránya 53-47 százalékra
módosult, holott éppen fordított helyzet lenne a kedvező az
állattenyésztés kétharmados súlyával. A mai körülményekből fakad, hogy
nem tudjuk jól hasznosítani a hazai gabonatermést sem. Az évi 16 millió
tonnás árumennyiségből belföldön csak nyolcmilliót használunk fel, a
többi piaci értékesítése pedig – dacára az uniós intervenciós
felvásárlási rendszernek – folyamatos problémát okoz.
A hétlépéses agrárprogram olyan kampányízűnek tűnő intézkedéseket is
tartalmaz, mint amilyen az „állami földosztásra” irányuló terv.
Ilyennel már az Orbán-kormány is próbálkozott négy éve, a két
választási forduló között. Mi értelme van hosszabb távra szóló
birtokkoncepciót hirdetni, amikor annak végrehajtását a kormányzati
ciklus lezárulása miatt alig lehet megkezdeni?
A kritikusok szinte minden új lépésünket úgy értékelik, hogy azokat nem
a parlamenti ciklus utolsó fázisában kellett volna megtenni. Erre most
mondhatnám: korábban nem voltam miniszter, előbb nem tudtam
elkezdeni... A termőfölddel kapcsolatban az a lényeg, hogy a
gazdálkodók területekhez jussanak a külföldiek földvásárlását tiltó
uniós moratórium lejárta előtt. Ez utóbbit a tavalyi csatlakozáskor hét
évben rögzítették, de az EU az ügyet már két év múltán
felülvizsgálhatja. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a termőföld
egészen mást jelent az azt művelőknek, mint azoknak, akik sohasem
foglalkoztak mezőgazdasági termeléssel. Én harmincöt éve dolgozom az
ágazatban, és valamennyi szabad pénzeszközömet földvásárlásra
fordítottam, még ha ez néha családi konfliktusokat váltott is ki.
A mostani földprogram mindöszsze 18 milliárd forintos kedvezményes
hitelforrást tartalmaz, és ez a keret – ha minden pályázó megkapná az
50 millió forintos maximumot – csak 360 igénylőnek lenne elegendő. Nem
kevés ez a több mint 200 ezer földhasználóhoz képest?
Az államilag támogatott projekt csak próbának, kísérletnek számít, és
arra jó, hogy felmérjük az igényeket. Az agrártárca a földért
életjáradék programban máig megvett területeket kívánja eladni,
másrészt a privatizált állami gazdaságok által használt földeket
értékesítené a mai tulajdonosoknak, elsősorban az ott élő dolgozóknak.
Mindkét esetben már decemberben megjelentetjük a hirdetményeket. A 18
milliárdos hitelkeretből hatmilliárdot kizárólag az egyéni termelőknek,
családi gazdaságoknak különítettünk el, hogy a kisegzisztenciák
erősödjenek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kistermelők „bérence”
lennék. Számomra nincs „kisüzem-nagyüzem” probléma, szerintem az
agráriumban mindenkire szükség van.
A kormány a hét agrárlépést az ősszel megfejelte azzal, hogy a jövő
évre több mint 400 milliárd forintos agrártámogatást jelentett be.
Ekkora keretről legutóbb Torgyán József volt kisgazda agrárminiszter
beszélt 1999-ben. Az összeget az ágazat akkor nem kapta meg, és sokak
szerint most is pénzügyi trükkökről, részben virtuális kasszáról van
szó. Mekkora lehet a tényleges agrártámogatás 2006-ban?
jövő évi agrárköltségvetés 400,3 milliárd forintot tartalmaz, és ez a
különböző átcsoportosítások, illetve a valutaárfolyamból fakadó hatások
miatt még több is lehet. Sőt, tulajdonképpen 500 milliárdos kasszáról
beszélhetünk, ha figyelembe vesszük, hogy átmenetileg a kormánynak kell
állnia mintegy négymillió tonna intervenciós gabona 100 milliárd
forintos felvásárlási költségét is. Ezt ugyanis Brüsszel csak utólag
téríti meg, ha a megvett terményt később az EU-piacokon kívül eladjuk.
Kozmetikázhatják viszont a jövő évi agrárbüdzsét azok a kifizetetlen
támogatások, amelyek majd az idei évről húzódnak át. Ennek
valószínűségét növeli, hogy a tárca a csaknem 90 milliárd forintos ez
évi uniós terület alapú (SAPS-) támogatás kifizetését decembertől
ígérte, de a kiutalások még nem kezdődtek meg. Miért?
A kifizetések a jövő héttől indulnak meg, ha az MVH megkapja végre a
hivatalos uniós akkreditációs minősítést. Ezt még a csatlakozás előtt
meg kellett volna szereznie. A hivatal decemberben összesen 183
milliárd forint terület alapú, környezetgazdálkodási, erdőtelepítési és
egyéb támogatást utal ki, február 15-ig pedig a jogosultak megkapják a
SAPS-pénzek csaknem 90 milliárdos nemzeti kiegészítését is. A még az
idei évre tervezett kifizetéseket egészen biztosan teljesítjük, vagyis
nem lesz nagy áthúzódás 2006-ra. Kisebb mértékű persze előfordulhat az
EU működéséből fakadó technikai okok miatt, de a piaci szereplőknek így
is kiadjuk az igazolásokat arról, hogy jogosultak a pénzekre.
Mára egyértelművé vált, hogy az unió nem csak technikailag, hanem
érdemileg is befolyásolja a magyar agráreseményeket. Ilyen például a
Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO) tett legutóbbi brüsszeli
agrárvám-csökkentési javaslat, amely hazai vélemények szerint a magyar
piacon (is) dél-amerikai húsimportdömpinggel fenyeget. Miként
valósulhat meg ilyen körülmények között az ön által említett
szerkezetátalakítás, hogyan tűnhetnek el a hazai gabonahegyek?
A vámcsökkentés kibírhatatlan lenne Magyarország számára. A hazai piaci
szereplők kettős nyomás alá kerülnének, hiszen ma eleve 40 százalékos
támogatási hátrányban állnak uniós versenytársaikhoz képest. Híve
vagyok a szabad kereskedelemnek, de csak akkor, ha az EU-n belüli
dotációs különbségek előbb kiegyenlítődnek. Ekkor kis túlzással
verhetetlenek lennénk az agrárpiacon, mivel a mai körülmények között is
egymilliárd eurós külkereskedelmi agráraktívumot érünk el 3,1-3,2
milliárdos export mellett. A várható kedvezőtlen hatások miatt francia
kollégámmal együtt olyan deklarációt kezdeményeztünk, amely azt
tartalmazza, hogy Brüsszel agrárvámügyben ne engedjen a WTO-nál. Ezt
eddig tizenegy ország írta alá
Sokak szerint az EU a cukorszektort máris feláldozta a WTO-nál, hiszen
a nemzetközi szervezet nyomására csökkenti drasztikusan a szabályozott
árakat és az ágazati jövedelmeket. Magyarországon milyen „véráldozatok”
várhatók?
A modellszámításaink azt mutatják, nem lesznek „véráldozatok”, és a
szakmai körökből sem hallatszik nagy „hőbörgés”. Tudomásul kell venni,
hogy nem lehetett tovább fenntartani azokat a viszonyokat, amelyek
között az európai cukorár háromszorosa volt a világ-piacinak. Úgy
véljük, a reformok hatására a 60 ezer hektáros répaterület csak 5-6
ezerrel csökkenhet és a ma működő öt cukorgyár közül négy megmaradhat.
A feldolgozók átállhatnak bioetanol-termelésre is: ekkor
szerkezetalakítási kiadásaik háromnegyedét EU-támogatásként
megkaphatják.
Az EU-tagság hatása az élelmiszerpiacon mutatkozott meg a
leglátványosabban: tavaly óta elárasztották a magyar boltokat az olcsó
importtermékek. Miniszteri kinevezése után, határozottan fellépett a
behozatal ellen, az utóbbi időszakban viszont mintha alábbhagyott volna
a lendület. Mi ennek az oka?
A csatlakozás utáni időszak katasztrofális változást hozott az
agrárkereskedelemben, hiszen az import 26 százalékkal nőtt 5-6
százalékos exportbővülés mellett. Rendet kellett tenni, egyébként az
egymilliárd eurós külkereskedelmi aktívum előbb-utóbb elolvadt volna.
Az átlagosnál azért voltam durvább, és neveztem például „szemétnek” a
rossz minőségű, olcsó importtermékeket, hogy a fogyasztók megértsék:
egyes áruk megvételével saját egészségüket kockáztatják, és
hozzájárulnak a hazai cégek tönkremeneteléhez is. Mára konszolidálódott
a helyzet, és ötvenszázalékos piaci javulást értünk el. Mostantól
elsősorban nem a minőségi problémákra, hanem a feketegazdaság
visszaszorítására kell koncentrálnunk. Ez más típusú „háborút” jelent,
amelyet már a karácsony előtti ellenőrzésekkel megkezdünk.
A mai viszonylagos ágazati nyugalmat felboríthatják-e a jövő évi kampányküzdelmek?
Elkerülhetetlennek látszik, hogy az agrárügyek kampánytémává váljanak.
Én eddig szigorúan szakmai döntéseket hoztam, és nem szeretném, ha
olyan típusú választási harc alakulna ki, amely ezt a munkát
politikaivá silányítaná.
Kinevezésekor egy évre vállalta a miniszterséget. Ha jövőre a mostani koalíció nyerne, folytatná a munkát?
A miniszterelnök úr előtt valóban azt vállaltam, hogy egy év alatt
megpróbálok gyorsan rendet tenni. Miniszteri munkám legutóbbi, év végi
értékelésekor ugyanakkor abban maradtunk: ha 2006-tól is mi
kormányozhatunk, folytatom
Hazafi László, Világgazdaság
|