- Azt, hogy az európai piacon a boraink hol találnak gazdára, ebben az ügyben elég sok negatívumot tapasztalok, amelyen lehetne javítani, de még nem történt semmiféle igazán markáns előre lépés. Amennyire jó borok vannak Magyarországon, annyira rossz a magyar bor marketingje. Összefogott és előre megtervezett marketingre lenne szükség és ha most elkezdjük, akkor még legalább tíz évre lenne szüksége a magyar bornak, hogy igazán elfogadottá váljon és megérdemelje azt az elismertséget, amit valamikor a XIX- XX. században fordulójakor megszerzett. - Az Új-zélandiak úgy hirdetik a borukat, hogy a hideg égövön termelt bor. Ha meghúzzuk a szélességi vonalakat, akkor Magyarország például Franciaországgal egy hullámhosszon van. A nyugatiak nem tudják, hogy mit tudunk. - A Kárpát-medence egy organikus egység és a magyar bor marketingje szempontjából ki kell hangsúlyozni a sokszínűséget, mert a relatíve kicsi területre koncentrálva - mint a Kárpát medence -, ilyen pici borvidékek olyan gazdag fajtaválasztékkal rendelkeznek, amelyek csak nekünk vannak. Ha megnézzük az utóbbi néhány évtized fogyasztói kultúráját, akkor észre lehet venni, hogy a globalista cabernet sauvignon, vagy chardonnay helyett az emberek elkezdenek keresni olyan fajtákat, amelyek csak egy adott borvidéken találhatók. Ha elkezdjük nyugatról sorolni: Somló juhfark, Badacsony kéknyelű, Szekszárd kadarka –ezekkel a fajtákkal kell elő rukkolnunk és nem az számít feltétlenül, hogy ezek a fajták nem tartoznak a presztízs borok közé. Viszont egy alapot teremtenek, amely megkülönbözteti a borvidéket más borvidékektől.

Forrás: Magyar Rádió