Már harminc-negyven évvel ezelőtt tudott volt, hogy a fürtnek látnia kell Napot. Ezt a kifejezést valamennyi szőlőtermesztő ismeri ma már, azonban hogy pontosan milyen módszerekkel lehet kialakítani, illetve milyen módszerekkel lehet ellenőrizni, hogy sikerül-e a szellős, megvilágított lombozat kialakítása, ehhez különböző mérési adatok állnak rendelkezésre. Ezen paraméterek egyike az yn arány, illetve a termés - vessző aránya. Utóbbival például már negyven-ötven éve is foglalkoztak olyan termesztők, akik próbáltak termő egyensúlyt beállítani az ültetvényeikben. Ez nem bonyolult mérési módszer: a termés mennyiségét mindenki letudja mérni a parcellákban néhány tőkén a levágott vesszőből. Ebből ki lehet számítani azt az yn arányt, amiből rögtön következtetni lehet a tőke termő egyensúlyára. Vannak további mutatók is, ilyen például a tőke felvételezés módszere. A fürtzónában a levélréteg belsejének, illetve a külső fürtök megvilágítottságának az aránya, a lomb folytonosság hiánya, amit bárki egy egyszerű fémpálca segítségével maga is elvégezhet és ezzel tudja jellemezni a saját ültetvényét. Képet kap arról, hogy milyen a fürt zónában a megvilágítottság. A legfontosabb módszer a már előbb említett yn arány, tehát a termés és vessző aránya, ezen kívül nagyon fontos, hogy a felső fürt felett mennyi levelet hagyunk. Nyolc-tíz levelet célszerű hagyni a hajtáson a legfelső fürt felett. Kerüljük az önárnyékoló lombozatot, különben sem a tőke egészségügyi állapota, sem a fürtök érési folyamata nem lesz egyszerű.


Forrás: Magyar Rádió