Az 1880-as években Bordeux környékén rájöttek arra, hogy ha a rézszulfátot mésszel hozzák össze, akkor egy nagyon jó mixtúrát kapnak és ez mind a mai napig a klasszikus növényvédelem egyik meghatározó készítménye.

Franciaországban kezdték használni magcsávázásra, később Magyarországon Lienhard György ezt a réztartalmú készítményt használta fel magcsávázásra. Róla nevezték el a Lienhard-féle kosaras csávázást. Természetesen azóta már sokkal több rézhatóanyag áll a termesztés rendelkezésére: több mint háromszáz betegség ellen használjuk és kiválóak a baktériumok, gombák ellen, továbbá az algák és a moszatok ellen, sőt kevesen tudják, hogy a csigák és a meztelen csigák ellen is hatékonyak. Egyetlen egy kórokozó csoport van, ami ellen nem hat, és ezek pedig a vírusok. A DDT porozószert már nagyon régen kivonták a forgalomból, de hosszú éveken keresztül használta a mezőgazdaság, továbbá minden olyan területen alkalmazták, ahol rovarkártevők voltak. A DDT ellen alakult ki a rezisztencia, tehát az ellenálló képesség. Egyik klasszikus példája ez a rovarrezisztenciának. A felszívódó készítményeknél a rezisztencia kialakulásának a veszélye sokkal nagyobb, mint a hagyományos, felületi, kontakt, érintő mérgeknél. Ezért nagyon fontos, hogy a rezisztencia kialakulását meg kell előznünk, ez pedig úgy tudjuk elérni, hogy felváltva használunk különböző hatóanyagú, különböző hatásmechanizmusú készítményeket, a másik lehetőségünk pedig, hogy kombinációkat használunk: amikor például kontakt és felszívódó hatású készítményeket kombinálunk egy szervbe és ezzel kezeljük a növényeket.

A rezisztenciának még az is a tulajdonsága, hogy sajnos nagyon gyakran öröklődik az utódnemzedékekben. Tehát a kártevő utódnemzedékei is rezisztenssé válnak egy adott készítménnyel szemben és bizony ilyenkor nincs más lehetőségünk, mint az ilyen készítményeket ki kell vonni a forgalomból.

Forrás: Magyar Rádió